Első fokon nekünk adott igazat a Fővárosi Törvényszék, így a Diákhitel Központnak ki kell adnia azokat a dokumentumokat – köztük az árlistákat is –, amelyek alapján bizonyítható vagy cáfolható lenne Magyar Péter kijelentése. A Tisza Párt alelnöke, aki egykor az állami intézmény igazgatója volt, azt állította ugyanis, hogy túlárazott szerződéseket kötöttek a kormányközeli Balásy-cégekkel. A bíróság nem fogadta el az érvelést, hogy az árlista üzleti titok lenne, vagy hogy ne minősülne közadatnak.
Első fokon pert nyertünk a Zuglói Városgazdálkodási Közszolgáltató Zrt.-vel szemben, amely üzleti titokra hivatkozva nem akarta kiadni a Penta Általános Építőipari Kft. és VIANOVA 87 Közmű és Útépítő Zrt. párosának nyertes árlistáját. Pedig ebből lehetne valamilyen szinten megállapítani, hogy a cégek a piaci árnak megfelelően vagy éppen túlárazottan végzik-e az útkarbantartási munkákat Zuglóban egy 800 millió forintos keretmegállapodás részeként. A bíróság nem fogadta el a két társaság védekezését, hogy az adatok kiadása aránytalan sérelmet okozna számukra.
Amióta Magyar Péter, a Diákhitel Központ volt vezetője túlárazott szerződésekről beszélt egy interjúban, kiemelt figyelem övezi az érintett állami kommunikációs és rendezvényszervezési tendereket. Ezek állandó nyertesei a milliárdos Balásy Gyula cégei, amelyek most közös közleményt adtak ki a róluk megjelent cikkek kapcsán. Ebben többek között az áll, hogy jogi útra terelik az ügyet. Lapunk is többször írt a cégcsoport gyanús győzelmeiről, illetve mi is peres úton próbáljuk megszerezni az általuk kötött szerződések árlistáit. Ezek igazolhatnák vagy cáfolhatnák ugyanis a túlárazásokat. A Balásy-cégeket megbízásokkal ellátó Nemzeti Kommunikációs Hivatalt pedig, amely jogsértő módon nem tölti fel a szerződések mellékleteit az EKR-be, a Közbeszerzési Hatóságnál panaszoltuk be.
Az LMP egyik országgyűlési képviselője, Keresztes László Lóránt érdeklődött Szijjártó Péter külügyminiszternél a Triesztbe tervezett magyar teherkikötő felől. Kíváncsi volt például arra, hogy történt-e már bármiféle munkavégzés a területen, mekkora lesz a projekt összköltsége, és miért nem hozzák nyilvánosságra az Olaszországgal kötött 45 millió eurós megállapodás részleteit. Nem nagyon kapott érdemi válaszokat: Szijjártó helyettese a beruházás áráról és a titkolózás okáról egy szót sem írt neki, csak annyit közölt vele, hogy folynak az olaszokkal az egyeztetések, továbbá jövőre megkezdődnek a mederkotrási és partfal-építési munkálatok.
2020 végén a magyar kormány területet és üzemeltetési jogot vett az olaszországi város tengerpartján nagyjából 10 milliárd forintért. A helyszínen azóta se történt semmi, de a projektre 2019-ben létrehozott állami cég azóta is nyeli a közpénzt. A kormány kikötőnek hívja a megvásárolt ingatlant, de valójában egy volt olajfinomítóról van szó, amiből legalább 65 milliárd forintért csinálnának konténerhajók fogadására alkalmas teherkikötőt. A megvalósíthatósági tanulmányt azonban csak az ipartelep megvásárlása után rendelték meg, és bár 160 millió forint közpénzbe került, nem akarják nyilvánosságra hozni.
Szabó Szabolcs LMP-s képviselő most újra felelevenítette ezt a témát, ugyanis az innovációs és technológiai minisztert, Palkovics Lászlót kérdezte arról, meg akarja-e venni a magyar állam Vitézy Tamás horvátországi kikötőit és szállodáit.
