K-Monitor Adatbázis

Tavaly az MVM összes reklámkiadásának nagyjából 75 százaléka, másfél év alatt nagyjából 2 milliárd forint kormányközeli cégeknél landolt.

A Rogán Antal szomszédjaként elhíresült Csetényi Csaba évek óta sorra nyeri az állami reklámtendereket, cége a kormány első számú ügynökségének számít. Egyebek mellett ők hirdették a „kényszerbetelepítés” elleni népszavazási és menekültellenes kampányt, a kormány reformjait, a paksi bővítést, az államkötvények vásárlását. Úgy tűnt, ő viheti a 2017-es kormánykommunikációra kiírt 25 milliárdos gigatendert is, ám végül cégei a 18 megbízásból csupán kettőt, a keret 0,7 százalékát nyerték el két másik kormányközeli vállalkozás mögött. Rebesgetik, hogy kieshetett a pikszisből, mert késett a kifizetésekkel. Ő viszont azt mondja, rajta keresztül Rogán Antalnak üzentek.

Sajtónak ugyan nem lehet nevezni, legfeljebb egy egyre idiótább üzeneteket sulykoló politikai arzenál részének, de pénzt, azt lehet csinálni a Fidesz-média különböző felületeinek működtetésével. Ez derül ki a napokban nyilvánosságra hozott éves beszámolókból. Összesen 48 milliárd forint nettó árbevétele volt 2016-ban a Fidesz-média derékhadát alkotó tíz cégnek.

Tombor András cége közel 1 milliárdot, Garancsi Istváné majdnem félmilliárdot kapott az ország sikerét hirdető reklámokért. Andy Vajna, Habony Árpád, és Mészáros Lőrinc is jól járt a kampánnyal.

Orbán Viktor több tízmilliárd forint közpénzből építtetett új médiabirodalmat a választásokra készülő Fidesznek azután, hogy összeveszett Simicska Lajossal. Az új csatornák Habony Árpád és Rogán Antal politikai irányítása alatt állnak. A szerkesztőségek tőlük kapják meg a legfontosabb, kritika nélkül közvetítendő politikai üzeneteket. A kormány propagandára és ellenfelei lejáratására is használja az új médiabirodalmát, sokkal hatékonyabban és intenzívebben bármelyik elődjénél. A több száz újságból, weboldalakból, tévékből, rádiókból, médiaügynökségekből álló kiterjedt hálózat, illetve az azt vezénylő politikai akarat célja, hogy végleg átalakítsa a hazai nyilvánosságot. Ennek érdekében a Fidesz új médiaháborút indított minden olyan kritikus sajtóorgánum ellen, amit nem tud a befolyása alá vonni.

A fideszes politikusok, sőt maga Orbán Viktor is egyszerűen csak a Jobbik gazdájaként emlegetik Simicska Lajost, akihez mintha soha semmi közük nem lett volna. Orbán és Simicska szakítása óta kicsit több, mint két év telt el. Ez a tizede annak az időszaknak, amíg Simicska Lajos a Fideszt szolgálta, illetve a párt őt. Ekkor viszont még a nevét sem nagyon volt szabad kimondani.

A Szerencsejáték Zrt. szponzorációs feladatokkal megbízott leányvállalatának az Átlátszó által kikért támogatási listáján számos fidesz-közeli szervezet is szerepel. A korábbiakban bemutattuk a kultúrához, illetve a sporthoz kapcsolódó, valamint a Lázár-testvérekhez, Deutsch Tamás testvéréhez és Németh Szilárdhoz köthető juttatásokat. Az utolsó részben a Rogán Antalhoz, Seszták Miklóshoz és L. Simon Lászlóhoz köthető szervezetekről, valamint a kormánypárthoz közeli szellemi műhelyekről lesz szó.

2016 szeptemberében, az október 2-i kvótanépszavazást megelőző utolsó hónapban és a referendumot követő hetekben összesen 2,9 milliárd forintot költött a kormány reklámkiadásokra. A pénz nagy része szokás szerint a Fidesszel lojális médiacégeknél landolt. A legtöbbet a TV2, a Kod Media, a Mediaworks és az Origo kapta, de nem járt rosszul a Lokál, a Magyar Idők és a Pesti Srácok sem.

Mióta plurális média működik Magyarországon, minden kormány elemi kötelességének érezte, hogy maga alá gyűrje, felvásárolja, vagy ha ez nem ment, minden rendelkezésre álló eszközével nyomassza a politikai sajtó egy részét, és a benne dolgozó újságírókat. A miniszterelnök hirtelen szócsövek és támogatók nélkül találta magát, úgyhogy gyorsan magas sebességbe kapcsolta a médiagépezetet.

Lassan befejeződik a nem-kormánypárti média felvásárlása, miközben másfél év alatt szinte a semmiből felépült az új, Simicska-cégek nélküli orbánista médiaportfólió. Az 1 milliósra mért elérésű Origo mellett a TV2, az új bulvár-portfólió, az ugyancsak egymillió olvasót elérő vidéki laphálózat és a szépen hálózatosodó rádióadók sosem látott, politikailag homogén tulajdonosi struktúrájú médiabirodalommá állnak össze. Az akvizíciók és a működtetés költségeit részben a magyar költségvetésből átcsatornázott pénzek, részben a tulajdonos stróman-oligarcháknak juttatott uniós finanszírozású projektek haszna fedezi.