K-Monitor Adatbázis

Az elmúlt hetekben sorra írtuk meg a leggazdagabb magyarok újonnan gründolt vagyonkezelő alapítványait. Most ezeket listázzuk.

Arisztokrata múlttal rendelkező vállalkozó érdekeltségeit vásárolta fel az OTP-csoporthoz tartozó PortfoLion kockázati magántőkealap.

A rendelkezésre álló keret 40 százalékát a Diófa és Equilor Alapkezelő egy-egy alapja nyerte.

Két új agrárvállalkozást is alapított a hetekben a felcsúti milliárdos, és az egyik már fel is vásárolt két gabonatermelő, illetve -kereskedő vállalatot. Mindezt akkor, amikor az ukrajnai háború következtében valószínűleg kiesik a világkereskedelemből az orosz és ukrán gabonatermés jelentős része, noha ez a két ország adja a világ élelmiszer-kereskedelmének a 12 százalékát.

Az elmúlt években egyre többször lehetett hallani a gombamód szaporodó hazai magántőkealapokról, amelyek számos iparágba bevásárolták magukat cégek megvételével, ám az alapok mögött álló befektetők kiléte titokban maradt. Cikkünkben utánajárunk, miként fordulhatott elő, hogy a magántőkealapok mára gyakorlatilag felváltották az offshore cégeket. Emellett azt is megmutatjuk, hogy milyen jelentős hazai alapok vannak, és ezek milyen politikaközeli szereplőkhöz köthetők.

Fogyatkoznak a kívánatos csúcsmenedzseri állások a hatalom közelébe került üzletembereknek. Legutóbb Vida József, Mészáros Lőrinc földije bukott ki az állami gigabank, a Magyar Bankholding vezetéséből, miután fő szerepet vállalt a takarékszövetkezeti szektor felszámolásában.

Az adóhivatal által évek óta szorongatott Gattyán Györgynek több kormányközeli üzlete is van, az ellenzék viszont távolságtartó a szexbizniszben meggazdagodott milliárdossal. Ebből nem olyannak tűnik, mint aki valóban függetlenként tűzte politikai zászlajára a digitalizációt.

Újabb támogatási formát talált ki az Orbán-kormány a külhoni magyarlakta vidékek számára, méghozzá olyat, amelybe kevésbé szólhatnak bele az ottani kormányok. Erdélyben már ácsingóznak is a szokásos kegyeltek a támogatásért.

A majdnem 16 ezer soros kimutatás első 26 helyezettje, azaz a jelentkezők 0,16 százaléka vitte el a 2018–2020-ban lekötött szállás-, élménypark- és strandfejlesztési források – a már emlegetett 300 milliárd forint – felét. Az első nyolcvan versenyzőhöz, vagyis az igénylők fél százalékához pedig 205 milliárd forint, a teljes támogatási összeg bő kétharmada jutott. Mindez azért is szürreális, mert a kormányzat eredetileg azt kommunikálta, hogy 2030-ig fog elkölteni 300 milliárdot szálláshelyfejlesztésre, nem pedig három esztendő alatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ömlesztett Kisfaludy-listákra a strand-, fürdő- és kalandpark-fejlesztési pénzeket is felvitték, tehát egyelőre biztosan nem merült ki teljes egészében a további tíz évre szóló szálláskeret. Ám az biztos, hogy az MTÜ eddig úgy pumpálta ki a vissza nem térítendő támogatásokat a NER-kompatibilis szereplőknek, mintha nem lenne holnap. Miközben a 2019-es járványmentes évről szóló vendéglátóipari-turisztikai elemzésekből egyértelműen kiolvasható, hogy 100-200 milliárd forintból többé-kevésbé meg lehetett volna menteni a Covid-sújtotta ágazat derékhadát.

A Talentis Agro ugyanis egy holdingcég, amelyhez 40 különféle, a mezőgazdaság szinte teljes spektrumát átfogó vállalkozás tartozik. Foglalkoznak gabona- és gyümölcstermesztéssel, őrléssel, állattenyésztéssel, takarmány-előállítással, tojástermeléssel, vadgazdálkodással és vadászattal, ásványvíz palackozásával, szőlőműveléssel és borászattal, sőt még pékségük is van. Most pedig szintet lépnek: megveszik az országban évente vágóhídra kerülő 3,7 millió pulyka 40 százalékát, évi 40 ezer tonna húst feldolgozó, egyben a legtöbb magyar pulykaterméket exportáló, három évtizedes múltú Gallicoopot. Ezek után a Pepito sonkás szeletet, a Nagyi májast, a Fincsli virslit vagy a Kópé fasírtot Mészárostól vesszük majd.