K-Monitor Adatbázis

Az állami vagyon kimenekítése és magánvagyonná alakítása a Transparency International 2015-ös jelentésében jelent meg, mint a magyar kormányra jellemző, jogi eszközökkel megtámogatott korrupciós forma. Ennek egyik eszköze az állami funkciók – és ezzel együtt a közvagyon – alapítványokba való kiszervezése. Az eszköz rendszerszintű alkalmazása különösen 2020 óta jellemző, amikortól egy alkotmánymódosítás következtében az alapítványokról csupán kétharmados többséggel lehet rendelkezni. Ez a módosítás hivatalosan a mindenkori kormánytól való függetlenség záloga, a gyakorlatban azonban a hatalom kiszervezését szolgálja; egy potenciális választási vereség után is nagy eséllyel hatalmi pozícióban hagyja az alapítványok jelenlegi vezetőit és döntéshozóit, akik jellemzően a NER klientúrájából kerülnek ki.

2021. áprilisában az országgyűlés megszavazta azokat a törvényjavaslatokat, melyek értelmében a közvagyon jelentős részét – több ezermilliárd értékben –  közfeladatot ellátó vagyonkezelő alapítványokba (KEKVA) szervezte ki. A kuratóriumi tagokat a kormány nevezte ki, a továbbiakban azonban a kinevezés joga a meglévő tagokat illeti. A kuratórium tagjai visszahívhatatlanok, így, mivel állami tisztségeiktől függetlenül, magánszemélyként foglalnak helyet az alapítvány kuratóriumában, állami tisztségeik elvesztése esetén is megőrizhetik az alapítványban betöltött pozíciójukat. A KEKVA-k emellett szabadon gazdálkodhatnak a rájuk (ingyen) átruházott vagyonnal,.

A felsőoktatásban végbemenő egyetemi modellváltás meggyorsítása mellett sok más funkció alapítványokba való kiszervezéséről döntött a parlament, így többek között kulturális, egészségügyi, mezőgazdasági, emlékezetpolitikai tevékenységekről. Az alapítványok rengeteg esetben gazdagodnak nagy értékű ingatlanokkal – így került például a Demeter Szilárd vezette Magyar Kultúráért Alapítvány fennhatósága alá az óbudai Zichy-kastély (a Hajógyári-sziget déli részével együtt), de itt említhetjük a Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítványának számottevő  gazdagodását is, melynek során megkapta az államtól többek között a révfülöpi vitorláskikötőt és az egykori pécsi Tiszti Kaszinót.

A Transparency International 2023-as gyűjtése alapján a következő KEKVA-k működnek:

• Fudan Hungary Egyetemért Alapítvány

• Marek József Alapítvány

• Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány 

• Budapesti Gazdasági Egyetemért Alapítvány

• Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány

• Dunaújvárosi Egyetemért Alapítvány

• Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány

• Magyar Táncművészeti Egyetemért Alapítvány

• Universitas Miskolcinensis Alapítvány

• Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány

• Neumann János Egyetemért Alapítvány

• Nyíregyházi Egyetemért Alapítvány

• Rudolf Kálmán Óbudai Egyetemért Alapítvány

• Pannon Egyetemért Alapítvány

• Universitas Quinqueecclesiensis Alapítvány

• Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány

• Soproni Egyetemért Alapítvány

• Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány

• Széchenyi István Egyetemért Alapítvány

• Színház- és Filmművészetért Alapítvány

• Testnevelési Egyetemért Alapítvány

• Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány

• Makovecz Campus Alapítvány

• Hauszmann Alapítvány

• Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány

• Közép-európai Oktatási Alapítvány

• Millenáris Tudományos Kulturális Alapítvány

• Magyar Kultúráért Alapítvány

• Polgári Művelődésért Oktatási, Kulturális és Tudományos Alapítvány

• Batthyány Lajos Alapítvány

• Mathias Corvinus Collegium Alapítvány

• Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány

• Jövő Nemzedék Földje Alapítvány

• Mol-Új Európa Alapítvány

• Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány

Vízkelety Mariann (1956-2024) magyar jogász, korábban az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára. E minőségében felelős volt a jogi hivatásrendekkel való együttműködésért, a Völner-Schadl-ügyben is felmerült a neve. Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke.

Pályáját bírósági fogalmazóként 1980-ban kezdte a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ahol később bírósági titkárként dolgozott és bíróként is ítélkezett. 1986-tól 1988-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál a Nőpolitikai Tanács és a Családvédelmi Tanács titkára volt. 1989-től 1992-ig ügyvédként tevékenykedett a Budapesti 54. számú Jogtanácsosi Munkaközösségben, illetve jogutódjában, a Budapesti 54. számú Ügyvédi Irodában.

1992-től 1994-ig a Miniszterelnöki Hivatalban a Miniszterelnöki Kabinetben látott el közszolgálati feladatot, majd 1994 és 1998 között ismét ügyvédi praxist folytatott a Budapesti 54. számú Ügyvédi irodában. 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal, Gazdasági- és társadalompolitikai titkárság vezetője volt, ezt követően 2002 és 2004 között a Miniszterelnöki Hivatal titkárságvezetői tisztségét töltötte be. 2004 és 2010 között az Országgyűlés Hivatala szakmai főtanácsadója volt. 2010 és 2012 között a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkárának nevezték ki, ezután 2012. nyarától 2015. tavaszáig a Központi Statisztikai Hivatal jogi és gazdálkodási elnökhelyettese volt. 2015. április 1-jétől töltötte be az Igazságügyi Minisztérium, igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkári tisztségét 2020. április 30-ig. 

2024 januárjában hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt.

Vízkelety Mariann (1956-2024) magyar jogász, korábban az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára. E minőségében felelős volt a jogi hivatásrendekkel való együttműködésért, a Völner-Schadl-ügyben is felmerült a neve. Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke.

Pályáját bírósági fogalmazóként 1980-ban kezdte a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ahol később bírósági titkárként dolgozott és bíróként is ítélkezett. 1986-tól 1988-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál a Nőpolitikai Tanács és a Családvédelmi Tanács titkára volt. 1989-től 1992-ig ügyvédként tevékenykedett a Budapesti 54. számú Jogtanácsosi Munkaközösségben, illetve jogutódjában, a Budapesti 54. számú Ügyvédi Irodában.

1992-től 1994-ig a Miniszterelnöki Hivatalban a Miniszterelnöki Kabinetben látott el közszolgálati feladatot, majd 1994 és 1998 között ismét ügyvédi praxist folytatott a Budapesti 54. számú Ügyvédi irodában. 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal, Gazdasági- és társadalompolitikai titkárság vezetője volt, ezt követően 2002 és 2004 között a Miniszterelnöki Hivatal titkárságvezetői tisztségét töltötte be. 2004 és 2010 között az Országgyűlés Hivatala szakmai főtanácsadója volt. 2010 és 2012 között a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkárának nevezték ki, ezután 2012. nyarától 2015. tavaszáig a Központi Statisztikai Hivatal jogi és gazdálkodási elnökhelyettese volt. 2015. április 1-jétől töltötte be az Igazságügyi Minisztérium, igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkári tisztségét 2020. április 30-ig. 

2024 januárjában hosszan tartó súlyos betegség után vasárnap elhunyt.